Akik a 90-es években nőttek fel, azok tudják, hogy A csodálatos Pókember egyik legkülönlegesebb hazai időszaka a 22. számmal indult, amikor Póki egy nagyon titokzatos nevű Titkos háborúból hazatérve hirtelen fekete jelmezben kezdte osztani az igazságot.
Tom DeFalco aztán füzetről-füzetre olyan frankón kezdte szőni a fekete pókruha ügyét, hogy előbb Peter meghasonlása következett, majd az F4-nek hála hősünk megtudta, hogy bizony egy idegen szimbiótát cipelt haza a Csatabolygóról. Amikor Reed Richards a hangfegyverével sikerrel lehámozta róla, Póki (akkor még úgy tűnt) megszabadult az élősködőtől. De természetesen egy ennyire potenciális lehetőségeket rejtő "ellenfelet", mint egy érző és gondolkodó lény, hiba lenne kivonni a képletből, így az író elintézte, hogy a szimbióta megszökhessen... hogy aztán később David Michelinie írónak hála minden idők egyik legikonikusabb főgonoszaként térhessen vissza.
Mi nagyjából 10 éves lemaradásban voltunk az amerikai megjelenésekhez képest, de akkoriban ez kb. senkit nem zavart, élveztük, szerettük, amit a Semic elhozott nekünk. A 26. számban (eredetileg az Amazing Spider-Man 258.) például volt egy ominózus jelenet, amikor az F4 főhadiszállásán Peter épp megszabadult a fekete pókruhától, és ott ácsorgott egy szál alsógatyóban. Mivel így mégsem mehetett haza (valamiért váltásruháról meg nem gondoskodott), ezért Fáklya adott neki egy régi F4-es egyenruhát, és... hát, mivel maszkot ők nem hordanak, jobb híján (meg persze poénból) egy papírzacskóból készített neki álarcot. Így született meg a zseniális Zacskóember (akit amúgy a Marvel adatbázisok is külön hősként jegyeznek).
Tom DeFalco ügyes történetmesélő volt remek ötletekkel, aki ezt az 1984-es történetet (ASM 258.) - aminek cselekményét kb. két mondatban össze lehetne foglalni - is emlékezetessé tette Zacskóember poénjával. És bár elvitathatatlan érdemei vannak, furcsa mód ez a poén mégsem tőle származik közvetlenül.
Akik kicsit kutakodnak (vagy eléjük kerül egy képkocka egy olyan képregényből, amivel alapvetően kevesebb helyen lehet találkozni - ahogy én is jártam), azok megdöbbenhetnek, hogy Stan Lee már három évvel korábban elsütötte a zacskóálarc poénját csak a napilapok képregényes mellékleteiben (igaz, mindössze 3 képkockában - az egyiket lásd lent). Szóval ha kíváncsi vagy Zacskóember valódi eredetére, ne hagyd ki A csodálatos Pókember: A napilapcsík gyűjtemény 2. kötetét!
Már ELŐRENDELHETŐ a Bubi Boltban!
Képek: A csodálatos Pókember (1. széria) 26. szám és A csodálatos Pókember: A napilapcsík gyűjtemény 2. kötet.
Copyright © MARVEL. Minden jog fenntartva.